A XML jelölőnyelvet bemutató cikksorozat ezen részében felfrissítjük és kibővítjük az előző
részben már megemlített XML dokumentum létrehozására vonatkozó szabályokat. Ezúttal az olvasók a dokumentumok alapelemeivel és szintaktikájával ismerkedhetnek meg, amelyek alapján már akár önállóan is képesek lesznek XML fájlok létrehozására.
A cikksorozat ezen részében felfrissítjük és kibővítjük az előző
részben már megemlített XML dokumentum létrehozására vonatkozó
szabályokat. Első lépésként definiáljunk pár fontos fogalmat,
melyet a cikkben használni fogunk:
Jólformázott XML dokumentumnak nevezzük az összes olyan dokumentumot,
amelyek teljes egészében megfelelnek az XML specifikációban meghatározott
szabályoknak. Ezen szabályokból viszonylag kevés van, ezért betartásuk
illetve megjegyzésük nem okoz nagy problémát. Az Internet Explorer XML értelmező
modulja értelmezés előtt végrehajt jólformázottsági ellenőrzést, és
végzetes hibával tér vissza, ha nem felel meg ennek a dokumentum.
Érvényes névnek (elemnév, tulajdonságnév ...) nevezzük azokat a
karaktersorozatokat, amelyek betűvel vagy alulvonással kezdődnek, amit
tetszőleges hosszúságú szám, betű, pont, alulvonás vagy kötőjel követ.
Kivételt képez ez alól az "xml" karaktersorozat bármilyen kis és
nagybetűs kombinációja, amely az XML számára foglalt (az IE nem végez e
téren hibaellenőrzést, mégis kerülendő a használata). Érvényes névnek
számítanak: _valami, he5l88, _._55kl
Jelentés nélküli karaktereknek nevezzük azon karaktereket, melyeket
az XML értelmező modul figyelmen kívül hagy, vagyis nem befolyásolja a
dokumentum tartalmát, pusztán az áttekinthetőség növelését szolgálja.
Ezen karakterek közé soroljuk a szóközöket, tabulátorokat, sortöréseket.
Most nézzük meg kicsit részletesebben egy érvényes XML
dokumentum felépítését, illetve az egyes elemek, részek lehetséges tartalmát:
fejrész
XML fejléc
dokumentum típus definíció
XML-séma definíció
megjegyzések
feldolgozási utasítások(stíluslap definíció vagy egyéb)
