Újonnan induló sorozatunkban a szerző az XML jelölőnyelv alapjaiba vezeti be az olvasókat. A cikkek a nyelv alapszintaxisa mellett bemutatják felhasználásának lehetőségeit, elsősorban az internetes alkalmazásokra koncentrálva. A megértést gyakorlati példák segítik.
Gondolom az olvasók többsége már találkozott XML dokumentumokkal,
melyeknek legnagyobb része a webes környezetben fordult elő. Ez így is
van rendjén, mivel az XML fő célja az
internetes információcsere támogatása. A cikksorozatban is az XML, interneten
való kihasználását szeretném bemutatni. Mint tudjuk, a weboldalak
legelterjedtebb és legegyszerűbb megjelenítési módja a böngésző, ezért
feltétlenül szeretném pár sorban leírni, hogyan is jelenik meg egy XML
dokumentum a böngészőben.
Vegyük példának a Microsoft Internet
Explorert, amely egy külön szoftvermodult használ az XML
dokumentumok értelmezésére és megjelenítésére. A Microsoft XML Core Services,
vagy rövidebben az MSXML, a böngésző telepítőcsomagjának részét képezi,
így a telepítés után, képes a böngészőnk az XML
dokumentumok értelmezésére és megjelenítésére. Például az IE 6.0-ás verzió
telepítésekor az MSXML 3.0-ás verziója kerül telepítésre. A cikksorozat
egyes példaprogramjai, viszont megkövetelik az MSXML 4.0-ás verzióját,
ezért ajánlott ezen verzió telepítése.
XML keletkezése és rövid története
Az Extensible Markup Language, vagy közismertebb nevén
az XML a Word Wide Web Consortium (W3C) terméke. Az XML, mint ahogy a HTML is, az SGMLből
leszármaztatott jelölőnyelv. Annak ellenére, hogy mindkét jelölőnyelv
ősatyja ugyanazon nyelv, mégis alapjaikban különböznek. Míg a HTML megadott
elemhalmazból épül fel, addig az XMLben saját magunk hozzuk létre az
egyes elemeket.
Az SGMLből (Structured Generalized Markup
Language vagy magyarul Általános Jelölőnyelv) lehet saját elemkészlettel
rendelkező dokumentum típus leírást létrehozni, s ezen saját dokumentum
típusok létrehozásának legismertebb terméke az 1991-ben létrehozott HTML
volt.
Mivel az SGMLben elég tág korlátok közé vannak szorítva az egyes
elemek létrehozásának feltételei, nehézkes lenne olyan programot írni,
amely tökéletesen fel tudná dolgozni ezen dokumentumokat. A HTML
nyelvben viszont kezdett nehézkessé válni a bonyolultabb felépítésű
adatok tárolása illetve megjelenítése. Ezért volt
szükség egy, a webre optimalizált jelölőnyelv létrehozására, amelyet a
W3C fejlesztőcsapata alkotott meg 1996-ban, Kiterjesztett Jelölőnyelv
néven (Extensible Markup Language). Mivel
az XML-ben az elemek létrehozására szűkebb szabályok vonatkoznak mint
az SGML-re, ezért könnyebben megtanulható, olvasható és leprogramozható.
XML fejlesztőcsapat célkitűzései
Minden nagyobb terv megvalósítását az elérni kívánt célok
megfogalmazása előzi meg. Nem volt ez másként az XML létrehozásánál sem.
A fejlesztőcsapat 10 pontban foglalta össze az XML létrehozásának
célját:
könnyű használhatóság a gyors elterjedés érdekében
széleskörű felhasználhatóság
kompatibilisnek kell lennie az SGML-el, s így az SGMLt értelmező
szoftverek könnyen átalakíthatók XML értelmezésre is
egyszerű programírás az XML dokumentumok feldolgozására, így a
nagyon gyorsan elterjed a programozók körében
az XML opcionális lehetőségeinek minimálisra csökkentése, amivel
elkerülhetők az egyes feldolgozó programok kompatibilitási hibái
az XML forrásnak világosnak és olvashatónak kell lenni
XML szabványt rövid idő alatt kell kifejleszteni, így
elérhető, hogy egyetlen nyelv terjedjen el, ellenben a sok kis
szoftverfejlesztő cég félresikerült szabványaival
az XML szabványnak formálisnak és tömörnek kell lenni, az egyes
félreértések elkerülése érdekében
egyszerű elkészíthetőség
a tömörség elhanyagolható, a hangsúly az olvashatóságon legyen
A cikksorozat végén, érdemes lesz visszatekinteni a
fejlesztőcsapat célkitűzéseire, hogy mi magunk is megítéshessük, vajon
sikerült-e elérni a kitűzött célok mindegyikét.
