JavaScript alapok

Frissen induló sorozatunk a JavaScript programozásának alapjaiba vezeti be az olvasót. A JavaScript egy objektum alapú programozási nyelv, melyet a Netscape fejlesztett ki eredetileg LiveScript néven. A LiveScript és a Java ötvözéséből alakult ki a JavaScript, melyet először a Netscape Navigator 2.0-ban implementáltak. Sokan nevezik a nyelvet objektum orientáltnak, ami azonban nem teljesen igaz, hiszen olyan alapvető tulajdonságok, mint például az öröklődés, hiányoznak belőle.

Mi is az a JavaScript?

A JavaScript egy objektum alapú programozási nyelv, melyet a Netscape fejlesztett ki eredetileg LiveScript néven. A LiveScript és a Java ötvözéséből alakult ki a JavaScript, melyet először a Netscape Navigator 2.0-ban implementáltak. Sokan nevezik a nyelvet objektum orientáltnak, ami azonban nem teljesen igaz, hiszen olyan alapvető tulajdonságok, mint például az öröklődés, hiányoznak belőle.
A JavaScript a Java appletektől és a Java programoktól eltérően futásidőben kerül értelmezésre. Tehát a böngésző letölti az oldalt, megjeleníti a tartalmát, majd értelmezi a JavaScript (vagy más nyelven írt scriptek) sorait. Már most fontos leszögezni, hogy a JavaScript nem Java! Szintaktikájában és felépítésében ugyan nagyon hasonlít a nevét adó proramozási nyelvre, azonban lehetőségei sokkal korlátozottabbak.

JavaScript és a böngészők

Mivel a JavaScript interpretált nyelv, a programunk csak az oldal betöltésekor fog lefutni, addig a HTML kód sorai között pihen. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a hibás programsorokat könnyedén tudjuk javítani, hátránya viszont az, hogy a fáradtságos munkával megírt scriptünkhöz bárki hozzáférhet, aki megtekinti oldalunkat.
Ha egy programot a böngésző futtat, annak vannak pozitív és negatív tulajdonságai is. Előnyként értékelhető az, hogy a scriptünk platformfüggetlen lesz, tehát ugyanúgy fog futni egy Macintosh gép böngészőjében, mint a sokat dicsért Windows-os környezetben. Hátrányai közé sorolható viszont az, hogy a script hibátlan futtatása - a szabványok többféle értelmezésének köszönhetően - erősen a használt böngésző típusának függvénye. Jelentős eltérések fedezhetők fel már csak Windows-os böngészők JavaScript implementációinak összehasonlítása során is. Nézzünk csak meg egy Internet Explorer 5.0-ra optimalizált oldalt Netscape, vagy Opera böngészőkkel! Jó esetben csak néhány funkció nem működik az oldalon, máskor azonban az egész weblap működésképtelenné válhat.
További problémák merülhetnek fel, ha oldalunk látogatója olyan böngészőt használ, mely nem támogatja, vagy nem ismeri a JavaScriptet, bár ennek valószínűsége manapság igen kicsi. E böngészők ugyanis hajlamosak arra, hogy a számukra értelmezhetetlen utasításokat egyszerűen megjelenítik, mintha az a weblap szövegének része lenne, elcsúfítva és feltárva ezzel gondosan elkészített oldalunkat. Hogy ezt elkerüljük az utasításainkat a HTML kód megjegyzései közé kell beillesztenünk: a "<!--" és "-->" szekvenciák közé. Az újabb böngészőket nem zavarja ez a kis csalafintaság, a HTML szabványt pontosan követő régebbi változatok pedig nem zavarodnak össze tőle, mert egyszerűen kommentként értelmezik a valójában script-kódot tartalmazó oldalrészeket.
A fentiek miatt nagyon fontos, hogy szem előtt tartsuk a következő dolgokat: scripteket csak korlátozott mértékben alkalmazzunk, és lehetőleg úgy, hogy azt több böngésző segítségével is kipróbáljuk. A másik dolog, hogy ha amennyiben lehetőség van rá, alkalmazzunk statikus HTML megoldásokat a feladatok ellátására és szerver-oldali ellenőrzéseket a bemenő adatok validálására arra az esetre, ha a JavaScript kódunk ezt a feladatot a böngésző vezriója és/vagy beállításai miatt nem képes elvégezni. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen: ha script segítségével automatikusan átirányítunk egy oldalt egy másikra (később leírjuk hogyan), akkor tegyünk az oldalra egy linket is, amelyik a másik oldalra vezet, azon böngészők számára, akik nem értik a JavaScriptet. A problémák egy része ugyan a böngésző azonosításával (szintén később) elkerülhető, azonban jobb a scriptek használatával csínján bánni.

JavaScript beágyazása a HTML dokumentumba

Miután megismertük a nyelv történetét és sajátosságait, lássuk az első programot, melynek feladata mindössze annyi lesz, hogy egy kis felbukkanó üzenetablakban megjeleníti a "Hello World!" szöveget.

<HTML>
<HEAD>
<SCRIPT LANGUAGE="JavaScript">
 alert("Hello World!");
</SCRIPT>
</HEAD>
<BODY>
</BODY>
</HTML>

A példa egyszerű, de ugyanakkor nagyon szemléletes (remélhetőleg). A HTML dokumentumunk fejrészébe illesztettünk be egy programsort a <SCRIPT> tagok közé, így a böngészővel tudattuk, hogy a HTML kódot más nyelven írt scripttel szakítjuk meg. Mivel többféle scriptnyelv is létezik (pl.: VBScript), és ezek közül többet is használhatunk egy dokumentumon belül, a böngészőnek megmondhatjuk, hogy mely scripteket hogyan kell értelmeznie. Ehhez a SCRIPT tag LANGUAGE attribútumát kell beállítanunk. Ha például egyszerűen a JavaScript szót írjuk ide be, az a böngésző számára a JavaScript 1.0-s verzióját jelenti. Ha olyan szolgáltatásokat is használni szeretnénk, melyek ebben a verzióban még nem szerepelnek, az attribútumnak adjuk értékül a JavaScript1.2-t, és máris új funkciókkal bővülnek scriptünk lehetőségei.
Térjünk vissza egy pillanatra a programhoz, mely tulajdonképpen egyetlen sorból áll, mely elvégzi a kitűzött feladatot, azaz megjeleníti üzenetünket. Ehhez az ALERT() metódust (ha jobban tetszik függvényt, de legyünk objektum alapúak), használtuk. Az alert eljárás használata rendkívül egyszerű a zárójelek között kell megadnunk a megjelenítendő szöveget. Ha szövegünk statikus, azaz nem változik, idézőjelek között kell beillesztenünk a függvénybe. Az alert segítségével a változók értékeit is megjeleníthetjük, de erről majd később lesz szó.